Fiume és környéke a történelemben

Fiume (ma Rijeka) hazánk történelmének egyetlen tengeri kikötője, ennek megfelelően kiemelt szerepet kap a magyar történelemben. Ennek a színes történelemnek állít emléket a Fiume, a folyamló város, három ország közös projektje is.

Fiume város és kerülete neve alatt az 1868. évi törvényhozási rendezés óta azt a kis földrajzi területet jelenti, amely a Fiumara folyócska és az isztriai határ között helyezkedik el, a tenger partján. A tengerpartnak legnagyobb része be van építve szilárd kikötőművekkel, kőpartokkal, mólókkal, közraktárakkal és vasúti rakodóhelyekkel.

Fiume legnépszerűbb, legszélesebb utcája a Korzó volt, amely a mai napig áll a látogatók, kikapcsolódni vágyók rendelkezésére. Régebben bástyavonal volt, csak 1780 óta engedik az új építéseket a tengerparton. A város tornya a Korzó közepén található meg. A torony körül több barokk épület is található. Ezek tőle jobbra vannak, mint a Wohinz-palota, amelyet Mihael Wohinz kereskedő emeltetett a 18. század végén. Nem messze van a Vuković-palota. A Wassermann-Garbas-palota, impozáns árkádos udvarával a konzervatív negyedben található az Adamić-palotával egyetemben, amelyet Šimun Adamić emeltetett.

A torony alatt áthaladva Fiume legrégibb városrészébe juthatunk, az úgy nevezett Gomilába. Amely olyan kis mészkő épületekkel volt tele, melyeket ma is sok kis horvátországi, tengerparti városkában láthatunk. Sajnos nem maradt sok belőlük épségben, csak néhány olyan épületet találhatunk, melyet most is megcsodálhatunk.