Galambok település története
Galambok település Zala megyében, a Nagykanizsai járásban található, Nagykanizsától 12 kilométerre északkeletre. Fekvését keletről és délről elterülő róna, a nyugati magas dombok teszik egyedülállóvá. Galambok határában ligetes erdők között található Dél-Zala egyik legszebb tava.
A fennmaradt emlékek szerint a települést 1231-ben említették először írásos formában, Golombuk néven. 1238-ban a település Somogy megyéhez tartozott, a következő században, 1331-ben azonban már Zala megye része volt. A község mellett ebben az időszakban fontos hadiút feküdt. 1536-ban a település újra Somogy megyéhez tartozott.
Nem sokkal ezt követően kezdődött a 150 éves török uralom, amely nem csak az ország nagy részére, hanem a településre is nagy hatással volt. Az 1550-es években a települést feldúlták a törökök, a következő évtizedekben többször leégett, elpusztult, majd újra építkezett. 1690-ben Batthyány Ádám csapatai szabadították föl a török megszállás alól.
Ettől az időszaktól kezdve javult a település sorsa, 51 házhelyet alakítottak ki itt szántó, rét és gyümölcsös területtel. A 18. század végére már majd 500-an laktak a településen, 106 családban. Ez a fejlődés azóta sem állt meg, a 19. század közepére már 1400-an laktak Galambokon.